Azt mondod, a nézőtéren is magadon érzed
a kiválasztottak csonkolt kezét
Pedig az igazi Ausländer csak a napba néz
és nem vonja el semmi a tekintetét
És közben csak azt, csak azt nem látod
veled ásatják, a lövészárkot
És közben azt, mond miért nem látod?
lassan égő áldozat mindez a kihűlt parázson
Én mondom, különös állat ez a magyarfajta
tudod, amolyan magamfajta,
kiben minden emlék visszaköszön
és ha visszaköszönt jöhet a vízözön
Azt mondod nem létezik
és hogy soha nem is létezett?
de ezzel nem a szemedet takarod el
hanem egyenesen a lelkedet.
Azt mondod nem létezik
és hogy soha nem is létezett.
Emlékezz!
Hogy Mohács, Arad és Trianon mellett,
ott füstöl a krematórium.
Egyek vagyunk, Együtt porladunk
A XX. századi szépirodalmi hivatkozások (Ady, József Attila) mesteri beillesztése a zenekar szintén irodalmi eszköztárral felépített szövegvilágába teszi kiemelkedővé ezt a korongot. lorand_ppp