Egy ketrecben a fenevaddal
oda is jobb hijján minket dobnak
kik magányos panelházak árnyékában
másznak haza minden hajnalban
itt átjáró vendég rég a halál
és a falakat is emészti a rák
de már senki nem emlékszik hogy mikor volt
mikor az idő megállt, s nem ment tovább
Valahol az Isten
fiainak talentumokat osztott
hogy szeretete megtérüljön
de ez a ház nem volt akkor épp ott
Az egész élet egy hosszú másnap
és addig míg majd el nem ásnak
az ivást, a szidást, a szívást, a sírást
én nem hagyhatom másnak
és az a kölyök, hejjebatta
az apja már rég- rég feladta
pedig az életet úgy szerette
De hát az Isten adta, és a bank elvette
egyre kevesebb zaj szűrődik
a Knézich 26-ba
de a kémény csak füstöl, és füstöl
mint ezer keserű cigaretta
míg nem alszanak ki a fények
a halált hordozó házban addig
bármennyire is menekülnénk
ide mindig visszavárnak
supported by 18 fans who also own “A mi szerény kis otthonunk”
A XX. századi szépirodalmi hivatkozások (Ady, József Attila) mesteri beillesztése a zenekar szintén irodalmi eszköztárral felépített szövegvilágába teszi kiemelkedővé ezt a korongot. lorand_ppp