1. |
Requiem 1945
02:39
|
|||
Lángol a város, ránk zárva ablak és ajtó.
Űzöttek vagyunk, de ki lehet a hajtó?
Az utcákon emberek égnek, szenesre égnek.
A gyerekek az óvóhelyeken félnek.
Ki énekli meg majd a földi poklot?
Törmelék alatt tűrjük a sorsot.
Meddig tart? Nem tudom. Csak nézek ki a kulcslyukon.
Ha valaki ezt hallja még, segítsetek, egyedül túl nehéz.
|
||||
2. |
Öld meg a kígyót
02:42
|
|||
Fogd fel épp ésszel,
hogyamit szerettél rég elvetélt,
s már csak magadat látod a késben,
vért izzadva hamis elvekért
Ha ifjú a szívedben,
a láng sugarú nyár…
Jön majd az Ősz, ami eltemet
szét rágja a lelkedet
Már én sem vagyok a régi,
ellep a gyűlölet
vagy még inkább az undor
itt maradok nélküled
felejtsd el a nevem…
Nyugodt szívvel vágok a szavadba
Büszkén zuhanunk a szabadba
minden éjjel durván beszakadva
Mert nappal kispadra ültetnek
de ők is csak attól függhetnek
amit a fejükbe elültetnek
Minden éj után eljön az újabb holnap
de olyan mint te még nem volt akit
ennyire (mond el hogy mennyire) gyűlöltem volna
Barangoljunk a pszichénkben…
Már én sem vagyok a régi,
ellep a gyűlölet
vagy még inkább az undor
itt maradok nélküled
Hát felejtsd el a nevem…
|
||||
3. |
A köztársaság bukása
04:32
|
|||
Az én szívem büszke, de árva
mert régóta nem talál saját párjára
Királyoknak köztársasága
eljutott lét és nemlét határára
Úgy kell élnünk, meg kell élnünk
minden érzékszervünk megragadja
a pillanatot amit mindenki vár
naivságunk lelohassza
Minden szavad csak összezavar,
de az élet minket egymással összevarrt,
szép lassan elfoszlik,
míg mi azt hisszük hogy lesz jobb is
szakítsd szét! Szakítsd szét!
Addig szakítsdszét míg Ő nem tép szét!
Hát csak nézz szét…
Összecsap erő és ész,
az élet halál tengerén
a véres habok eltakarják
a civil áldozatok tekintetét.
Aztán összecsap erő és harag,
Sikítva kondul száz templom harang
és az áldozatok dögszagát
a koszorúk sem takarják
Láttam mikor beléd rakta,
láttam mennyire élvezted,
a kézbe bújtam, mely kényszerített,
kényszerített, hogy térdelj le
hallgatsz rám és teszed amit mondok,
mertígy hallgatsz a szívedre…
Ami ugyanúgy büszke, de árva,
mert naponta tapossuk bele a sárba.
Királyoknakköztársasága
eljutott lét és nemlét határára
Eljött a herceg a fehér lovon,
ki bár hasonlít rám, de nem én vagyok
tettethetem, ha úgy tetszik,
de én nem hiszem, hogy lesz jobb is
A hercegnőket eladják
A hercegeket lámpavasakra akasztják
és álmaimban még hallatszik,
hogy a lovakat a határban agyon lövik
Üres az utca, hideg a padka
énnem gondoltam volna,
mikor elindultam haza,
hogy minden gondolat csak gond
minden szerelem csak szer,
éssosincs belőle annyi, amennyi éppen kell
Egész életünkben attól tartunk,
hogy honnan jövünk és merre tartunk
és az marad a végén részletkérdés,
hogylehet, már rég ott vagyunk
|
Streaming and Download help
If you like nemecsek, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp