1. |
||||
Üres a raktár, kihűlt a gyár,
nincs meglepetés, ami engem vár,
de ha kellenék csak kiálts rám: „Dolgozz!”
Körülöttem hevernek a raklapok,
én meg némelyikbe monogramom karcolom,
hiszen lassan már csak a nevem marad,
mire ez a hónap is elszalad.
És a végén majd mindenki egyedül marad!
Jegyezd meg hogy Te is! És Te is egyedül maradsz!
Rossz gyermeke jó anyámnak,
hűtlen párja, hű mátkámnak,
ha valaki verne, hát ezért verjen
ha valaki ismer, bár ne is merne
Azt mondják a bűnök elévülnek,
de mit csináljunk, ha folyton felénk nőnek?
És ha tetszik, hogy egy fasz vagyok?
Ilyen voltam, ilyen is maradok.
Olyan romantikusan egyedül vagyok.
És csak lógnak rajtam a végtagok
amikor magamat az ágyamba hurcolom
ami hideg és megvetetlen
de voltak kik többet vesztettek.
Kiknek a fejét a valóság a betonba verte
és vérző arccal arra keltek
hogy kiálthatsz, úgy sem hallhat
úgy is mind meghaltak!
|
||||
2. |
A tagadóknak
02:14
|
|||
Azt mondod, a nézőtéren is magadon érzed
a kiválasztottak csonkolt kezét
Pedig az igazi Ausländer csak a napba néz
és nem vonja el semmi a tekintetét
És közben csak azt, csak azt nem látod
veled ásatják, a lövészárkot
És közben azt, mond miért nem látod?
lassan égő áldozat mindez a kihűlt parázson
Én mondom, különös állat ez a magyarfajta
tudod, amolyan magamfajta,
kiben minden emlék visszaköszön
és ha visszaköszönt jöhet a vízözön
Azt mondod nem létezik
és hogy soha nem is létezett?
de ezzel nem a szemedet takarod el
hanem egyenesen a lelkedet.
Azt mondod nem létezik
és hogy soha nem is létezett.
Emlékezz!
Hogy Mohács, Arad és Trianon mellett,
ott füstöl a krematórium.
Egyek vagyunk, Együtt porladunk
|
||||
3. |
Fáklya
02:11
|
|||
Hideg, csontig hatol.
Rakjál hát egy nagy-nagy tüzet,
ami utadon elkísér,
álmaidban majd megkísért
Felperzsel majd minden falut
s ami marad, csak pusztulás,
Otthont, házat és talán
Istent, családot és hazát
Sokáig égjen a fáklya
ahol nem ég majd hiába
és megvilágítja a véres havat
az éjszakában
Kiben csontot ér a csáklya
nem vérzik majd hiába
és meghallja a hívó szavakat az
éjszakában
Legyél inkább Prometheus, aki
hátán hordja és elveti
Ott, ahol éltetik
Mert nincsen az a folyó, ami szomját oltsa
Ennek a féktelen haragnak
Mert azok akik ebbe születnek
ebbe bele is halnak
Sokáig égjen a fáklya
ahol nem ég majd hiába
és megvilágítja a véres havat
az éjszakában
Kiben csontot ér a csáklya
nem vérzik majd hiába
és meghallja a hívó szavakat az
éjszakában
Mert a mai gyerekeknek az a nagy gondja,
hogy soha nem tapasztalták meg az igazi telet,
mikor együtt mind így összefagyva
vártuk hogy jöjjön végre a kikelet
mert, hol az igazi hősöket nem felejtik
ott mindig születnek újak.
|
||||
4. |
"ипатьев" (Ipatyev)
02:25
|
|||
Isten halott, de ők ölték meg.
Mi etettük őket, ők meg közénk lőttek.
Zálog lesz majd a haladásra
ha az uraság belefullad saját zsírjába,
és ha, a nép felkel és egyből ragad
ha nem vagy velük, hát ellenük vagy
de holnap már ők mondják majd hogy
nem a zsömle lett kisebb, hanem a pofátok nagyobb
Hát legyenek szívesek álljanak össze,
hogy mind benne legyenek az új ellenségképben
Hejj, Hejj lesznek kik egyenlőbbek, mint az egyenlőek
hejj, hejj és akik egyenlőbbek, mint az egyenlőbbek
Ők határozzák meg, hogy mi vagy
Ez az új osztályöntudat,
ami utat mutat és összekovácsol
és a nyomorból paradicsomot varázsol.
Ha ez a nyomor, ami minket összeköt
ő szakadék szélén áll, és te meglököd?
de tudod ki mint vet, azonképpen arat
Isten halott és az is marad.
Hát legyenek szívesek s álljanak össze
egyszerre mind, pusztuljon az összes
És a történelem igazolja ötletünket,
hogy Isten halott, de mi öltük meg.
|
||||
5. |
||||
Egy ketrecben a fenevaddal
oda is jobb hijján minket dobnak
kik magányos panelházak árnyékában
másznak haza minden hajnalban
itt átjáró vendég rég a halál
és a falakat is emészti a rák
de már senki nem emlékszik hogy mikor volt
mikor az idő megállt, s nem ment tovább
Valahol az Isten
fiainak talentumokat osztott
hogy szeretete megtérüljön
de ez a ház nem volt akkor épp ott
Az egész élet egy hosszú másnap
és addig míg majd el nem ásnak
az ivást, a szidást, a szívást, a sírást
én nem hagyhatom másnak
és az a kölyök, hejjebatta
az apja már rég- rég feladta
pedig az életet úgy szerette
De hát az Isten adta, és a bank elvette
egyre kevesebb zaj szűrődik
a Knézich 26-ba
de a kémény csak füstöl, és füstöl
mint ezer keserű cigaretta
míg nem alszanak ki a fények
a halált hordozó házban addig
bármennyire is menekülnénk
ide mindig visszavárnak
|
Streaming and Download help
If you like nemecsek, you may also like:
Bandcamp Daily your guide to the world of Bandcamp